NEWS | HÍREK
*** KÖSZÖNJÜK Zsikla Mónikának az IDOL című kiállításhoz fűzött gondolatait ***
Zsikla Mónika: Széljegyzet a kortárs ékszerek történetéhez
"Az IDOL című csoportos kiállítás a kortárs ékszertervezés elmúlt 40 évének nemzetközi részéből mutat be egy impozáns válogatást, a tárlat tematikus egységei pedig segíthetnek közelebb kerülni a kortárs ékszer műfajához, az ékszer hagyományos fogalmának megváltozásához, az ékszerobjektek mindennapi tárgykultúrához fűződő viszonyához és az általuk definiált és újradefiniált decorum mibenlétéhez. A 12 ország, közel 30 alkotójának munkásságából bemutatott ékszerobjektek a hagyományos ékszerfogalom, az ezzel kapcsolatos beidegződések és közhelyek újragondolására sarkallnak, továbbá a műfajjal reflektált viszonyt kialakítva mintegy elmossák és felülírják a kortárs képző- és iparművészet közötti vékony demarkációs vonalat.
A kiállítással a Budapest Jewelry Week rendezőinek elsődleges célja az volt, hogy a válogatással hidat építsenek a múlt és a jelen között. De mielőtt körbe sétálnánk a jelen lenyűgöző darabjai között, ugorjunk vissza egy pillanatra a múltba, a kortárs ékszerek rövid ám nagyon is progresszív történetének kezdeteihez.
Az ékszerek kortárs tárgykultúrában betöltött szerepének körvonalazásához előzményként többek között azt az előző századfordulós jelenséget lenne fontos felidéznünk, amely nagyban hozzájárult az ékszer legújabb kori fogalmának definiálásához, és szinte napjainkig hatással van annak alakulására. A kortárs ékszer történetének egyik meghatározó pillanata a 19–20. század fordulójára nyúlik vissza, amikor is a szecessziós ékszerek készítői elsőként írták felül az ékszerekkel kapcsolatos konvenciókat.
Az Arts and Crafts mozgalom esztétikai elképzelései ugyanis a művészi kreativitás jegyében fenekestül fogatták fel a század megkövesedett értékrendjét, és a mozgalom hatására hamar elterjedté vált az a tendencia, amely az ékszer értékét többé már nem a készítéséhez felhasznált drágakövek és nemes alapanyagok értéke alapján határozza meg. A szecesszió újszerű gondolkodása, bátor esztétikája, kísérletező anyaghasználata és a gépesítés helyett a kézi munka melletti elköteleződése nemcsak forradalmi újításokat, hanem végletes eltávolodást jelentett az aranyművesség akadémikus dogmáitól. Mindez pedig biztos alapokat teremtett az ékszer 20. századi történetéhez. A század első évtizedeiben születő és a háborút követően színre lépő generáció tagjai az ötvenes években a művészi függetlenedés és az önkifejezés jegyében már Európa-szerte saját műhelyeket nyitottak, ahonnan az évtizedek során jól képzett tanítványok tucatjai kerültek ki.
Az első nagy nemzedék néhány képviselője személyesen is kapcsolatba került a 20. század eleji avantgárd mozgalmak szellemiségével. Így a holland Chris Steenbergen és a svájci Max Fröhlich Bauhaus-elveken alapuló iparművészeti iskolákban tanult, ékszereiket pedig olyan szobrászok alkotásai ihlették, mint Henry Moore vagy Antoine Pevsner. A svéd Vivianna Torun Bülow pedig többek között az ötvenes években Franciaországban nyitotta meg saját műhelyét, és forradalmi, „státusztagadó ékszereinek” szokatlansága még Pablo Picassót is lenyűgözte.
Majd az „izmusok” hatásainak és ellenhatásainak kereszttüzében a „beatnemzedék” időszakára a hatvanas években már olyan „mesterséges alapanyagok” is beszivárogtak az ékszerkészítők műhelyeibe, mint az olcsóság szimbólumának számító műanyag. Az anyag és a modernizmus szelleme az itt is kiállított képzőművészek közül, Peter Chang-ot is megihlette. Fantasztikus mintázatú, de egyben a halálát is okozó akril ékszerei mindvégig a szobrászat és a hordható ékszerek közötti kapcsolatot igyekeztek tematizálni. Ahogy saját szavaival utalt erre: "A tárgyak készítése számomra egy olyan nonverbális kísérlet, amellyel az intellektuális és az intuitív közötti egyensúlyt igyekszem megteremteni". Az 1960-as és ’80-as évek között, az ékszereihez használt akrilra, mint az újkor egyik innovatív alapanyaga, és mint az időszak tükörképére tekintett.
Az olyan korszakos újdonságok, mint pl. a műanyag persze nemcsak az ékszerek, hanem a mindennapi használati tárgyak történetét is megreformálta. A kilencvenes évekre az új és innovatív alapanyagok gyakran már narratívákkal is kombinálódtak, és idővel egyre szélesebb körben teret nyert a szimbólumok és figurák használata, miközben az arany és a drágakövek fokozatosan felszabadultak a befektetési tárgy státusza alól. Majd a kilencvenes évek második felére az organikus szemlélettel egyidejűleg az esztétikumellenes stílus is hódítani kezdett. És a kilencvenes évek „új brutalizmusának” egyik bajnokaként a német Karl Fritsch és az új-zélandi Lisa Walker alkotta ékszerészházaspárt említhetnénk, akik mindketten a müncheni Akademie der Bildenden Künstéhez is kötődnek. Akár nemesfémeket vagy köveket, akár hulladékanyagokat és gyapjút dolgoznak fel, céljuk nem a kecses és kellemes díszek készítése, hanem a szépséggel kapcsolatos elképzeléseink megkérdőjelezése. Alkotói gyakorlatuk merészen áthágja a hagyományos kézműves munka írott és íratlan szabályait, és olyan „elvetemült” dolgokat is megengednek magunknak, mint hogy lyukat fúrnak egy drágakőbe vagy dekorációként használják a kicsit sem dekoratív ragasztóanyagokat, ezzel is hangsúlyozva a tárgyak és a matéria autonómiáját. Ahogy Lisa Walker utalt erre: „Az elfogadott szépség helyett azt az esztétikát keresem, amit a mindennapokban nem, vagy csak alig veszünk észre. Nem érdekel a hagyományos csatornákon keresztül könnyen felfogható szépség, az embereket arra kényszerítem, hogy új következtetéseket vonjanak le, és elfogadják azt, hogy bármi lehet a művészet alapanyaga.”
Ezek a művészek a 20. század során forradalmasították az ékszerekkel kapcsolatos elképzeléseket, és az ékszer fogalmához kapcsolódóan a kreatív kifejezés és az innovatív gondolkodás mellett előtérbe került az új anyaghasználat. A szellemiség hatására a kortárs ékszerek készítői és azok viselői nemcsak elutasították az ékszer mainstream esztétikáját, hanem hosszú harcot is vívtak státuszának demokratizálásért. Így válhatott a kortárs ékszer egy szellemi közösség forradalmi eszméinek hirdetőjévé ahelyett, hogy megmaradt volna a viselő társadalmi státuszát és anyagi jólétét reprezentáló tárgynak. A század folyamán kialakuló képzési struktúrák és szellemi műhelyek pedig egyre határozottabban ötvözték egymással a képző- és az iparművészet sajátosságait, aminek következtében az ékszertervezés és a műtárgyalkotás egyre közelebb kerül egymáshoz.
Az (elő)képek és referenciák mentén gondolkodó alkotók közé sorolhatnánk az itt kiállított művészek közül többek között a legendás művésztanár Otto Künzlit, akinek érdeklődése középpontjában az ékszer társadalmi kontextusa áll. Künzli még abba az ékszertervező generációba tartozik, amely klasszikus aranyműves képzésben részesült, de idővel kritikusan kezdett közelíteni saját szakmájához és megtagadta az ötvösség hagyományos és míves, a jólétet és a luxust szimbolizáló alapanyagainak használatát. Kompozícióiban gyakran kifejezetten az olcsó anyagok használatára törekszik, hogy ezzel is felszabadítsa az ékszereket az elitista benyomás alól. A hagyományok megkérdőjelezése, az írott és íratlan szabályok megsértése, provokatív és extrém hatások kiváltása, valamint az ember vágyainak, félelmeinek megjelenítése foglalkoztatja. De ugyanennek a generációnak a képviselője Ruudt Peters is, aki a ’70-es évektől kezdődően a holland konceptuális ékszerek úttörőjeként nemcsak a hagyományos ékszer definícióját feszegette, hanem időről időre a kontextus, a viselhetőség, az anyagok és a megjelenítés határainak újragondolására is sarkallja a viselőt és a nézőt egyaránt.
A kortárs ékszerekkel kapcsolatosan számtalan alkalommal hivatkoznak az alkotók olyan művészeti előképekre, mint a németalföldi piktúra mesterművei, az olasz csendéletfestészet, a modernizmus négyzetei, a tradicionális ázsiai festészet vagy napjaink pixelekre hullott képi világa. Más esetekben, pl. az itt kiállított Manfred Bischoffnál pedig gyakori hivatkozás a vonal mint a rajzolás alapeleme.
A kilencvenes években teret hódított a narratíva, és az elbeszélésekkel és történetekkel párosuló kifinomult anyaghasználat. A figurák és szimbólumok használata mellett egyre gyakrabban épültek be az ékszerek felületébe a talált, régi technikákat újrajátszó, vagy akár a hibákkal és torzulásokkal operáló experimentális fényképfelvételek. Az Otto Künzli osztályába is járó Bettina Speckner például a saját maga által épített camera obscuráinak a felvételeit is rendszerint beépíti alkotásaiba. A Daniel Kruger által készített ékszerek, pedig az embert nem csupán ékesítik, hanem az alkotó szándéka szerint viselésük egyben ünnepet is jelent. Az ékszer helye a test, küldetése pedig viselőjének erősítse. A „nézőnek” pedig a szemlélődés tárgyául kell hogy szolgáljon, amit akár kézbe is vehet, hogy minden oldalról alaposan megnézhesse azt. Az ékszer feladata, hogy egyszerre legyen a viselőjét ékítő objekt és műtárgy, amelyet egy személy egy másik személy örömére tervez és készít.
Csakúgy ahogyan az anyagiságot és a formát kutató svájci művész Kiko Gianocca fogalmaz, "Egy ékszer a test és a világ között áll, egyfajta kapcsolatot jelent a belső és a külső között. Ehhez pedig a legkülönfélébb médiumok használhatóak, így akár porcelán, gyanta, filc, sőt akár még nemesfémek is. "
Záró gondolatként pedig, álljon itt ismét egy idézet Lisa Walkertől miszerint: „egyszer majd végre arra is rájövünk, hogy a kortárs ékszerek furcsa világa tökéletesen beilleszthető a kortárs művészetbe”."
Zsikla Mónika: Széljegyzet a kortárs ékszerek történetéhez
"Az IDOL című csoportos kiállítás a kortárs ékszertervezés elmúlt 40 évének nemzetközi részéből mutat be egy impozáns válogatást, a tárlat tematikus egységei pedig segíthetnek közelebb kerülni a kortárs ékszer műfajához, az ékszer hagyományos fogalmának megváltozásához, az ékszerobjektek mindennapi tárgykultúrához fűződő viszonyához és az általuk definiált és újradefiniált decorum mibenlétéhez. A 12 ország, közel 30 alkotójának munkásságából bemutatott ékszerobjektek a hagyományos ékszerfogalom, az ezzel kapcsolatos beidegződések és közhelyek újragondolására sarkallnak, továbbá a műfajjal reflektált viszonyt kialakítva mintegy elmossák és felülírják a kortárs képző- és iparművészet közötti vékony demarkációs vonalat.
A kiállítással a Budapest Jewelry Week rendezőinek elsődleges célja az volt, hogy a válogatással hidat építsenek a múlt és a jelen között. De mielőtt körbe sétálnánk a jelen lenyűgöző darabjai között, ugorjunk vissza egy pillanatra a múltba, a kortárs ékszerek rövid ám nagyon is progresszív történetének kezdeteihez.
Az ékszerek kortárs tárgykultúrában betöltött szerepének körvonalazásához előzményként többek között azt az előző századfordulós jelenséget lenne fontos felidéznünk, amely nagyban hozzájárult az ékszer legújabb kori fogalmának definiálásához, és szinte napjainkig hatással van annak alakulására. A kortárs ékszer történetének egyik meghatározó pillanata a 19–20. század fordulójára nyúlik vissza, amikor is a szecessziós ékszerek készítői elsőként írták felül az ékszerekkel kapcsolatos konvenciókat.
Az Arts and Crafts mozgalom esztétikai elképzelései ugyanis a művészi kreativitás jegyében fenekestül fogatták fel a század megkövesedett értékrendjét, és a mozgalom hatására hamar elterjedté vált az a tendencia, amely az ékszer értékét többé már nem a készítéséhez felhasznált drágakövek és nemes alapanyagok értéke alapján határozza meg. A szecesszió újszerű gondolkodása, bátor esztétikája, kísérletező anyaghasználata és a gépesítés helyett a kézi munka melletti elköteleződése nemcsak forradalmi újításokat, hanem végletes eltávolodást jelentett az aranyművesség akadémikus dogmáitól. Mindez pedig biztos alapokat teremtett az ékszer 20. századi történetéhez. A század első évtizedeiben születő és a háborút követően színre lépő generáció tagjai az ötvenes években a művészi függetlenedés és az önkifejezés jegyében már Európa-szerte saját műhelyeket nyitottak, ahonnan az évtizedek során jól képzett tanítványok tucatjai kerültek ki.
Az első nagy nemzedék néhány képviselője személyesen is kapcsolatba került a 20. század eleji avantgárd mozgalmak szellemiségével. Így a holland Chris Steenbergen és a svájci Max Fröhlich Bauhaus-elveken alapuló iparművészeti iskolákban tanult, ékszereiket pedig olyan szobrászok alkotásai ihlették, mint Henry Moore vagy Antoine Pevsner. A svéd Vivianna Torun Bülow pedig többek között az ötvenes években Franciaországban nyitotta meg saját műhelyét, és forradalmi, „státusztagadó ékszereinek” szokatlansága még Pablo Picassót is lenyűgözte.
Majd az „izmusok” hatásainak és ellenhatásainak kereszttüzében a „beatnemzedék” időszakára a hatvanas években már olyan „mesterséges alapanyagok” is beszivárogtak az ékszerkészítők műhelyeibe, mint az olcsóság szimbólumának számító műanyag. Az anyag és a modernizmus szelleme az itt is kiállított képzőművészek közül, Peter Chang-ot is megihlette. Fantasztikus mintázatú, de egyben a halálát is okozó akril ékszerei mindvégig a szobrászat és a hordható ékszerek közötti kapcsolatot igyekeztek tematizálni. Ahogy saját szavaival utalt erre: "A tárgyak készítése számomra egy olyan nonverbális kísérlet, amellyel az intellektuális és az intuitív közötti egyensúlyt igyekszem megteremteni". Az 1960-as és ’80-as évek között, az ékszereihez használt akrilra, mint az újkor egyik innovatív alapanyaga, és mint az időszak tükörképére tekintett.
Az olyan korszakos újdonságok, mint pl. a műanyag persze nemcsak az ékszerek, hanem a mindennapi használati tárgyak történetét is megreformálta. A kilencvenes évekre az új és innovatív alapanyagok gyakran már narratívákkal is kombinálódtak, és idővel egyre szélesebb körben teret nyert a szimbólumok és figurák használata, miközben az arany és a drágakövek fokozatosan felszabadultak a befektetési tárgy státusza alól. Majd a kilencvenes évek második felére az organikus szemlélettel egyidejűleg az esztétikumellenes stílus is hódítani kezdett. És a kilencvenes évek „új brutalizmusának” egyik bajnokaként a német Karl Fritsch és az új-zélandi Lisa Walker alkotta ékszerészházaspárt említhetnénk, akik mindketten a müncheni Akademie der Bildenden Künstéhez is kötődnek. Akár nemesfémeket vagy köveket, akár hulladékanyagokat és gyapjút dolgoznak fel, céljuk nem a kecses és kellemes díszek készítése, hanem a szépséggel kapcsolatos elképzeléseink megkérdőjelezése. Alkotói gyakorlatuk merészen áthágja a hagyományos kézműves munka írott és íratlan szabályait, és olyan „elvetemült” dolgokat is megengednek magunknak, mint hogy lyukat fúrnak egy drágakőbe vagy dekorációként használják a kicsit sem dekoratív ragasztóanyagokat, ezzel is hangsúlyozva a tárgyak és a matéria autonómiáját. Ahogy Lisa Walker utalt erre: „Az elfogadott szépség helyett azt az esztétikát keresem, amit a mindennapokban nem, vagy csak alig veszünk észre. Nem érdekel a hagyományos csatornákon keresztül könnyen felfogható szépség, az embereket arra kényszerítem, hogy új következtetéseket vonjanak le, és elfogadják azt, hogy bármi lehet a művészet alapanyaga.”
Ezek a művészek a 20. század során forradalmasították az ékszerekkel kapcsolatos elképzeléseket, és az ékszer fogalmához kapcsolódóan a kreatív kifejezés és az innovatív gondolkodás mellett előtérbe került az új anyaghasználat. A szellemiség hatására a kortárs ékszerek készítői és azok viselői nemcsak elutasították az ékszer mainstream esztétikáját, hanem hosszú harcot is vívtak státuszának demokratizálásért. Így válhatott a kortárs ékszer egy szellemi közösség forradalmi eszméinek hirdetőjévé ahelyett, hogy megmaradt volna a viselő társadalmi státuszát és anyagi jólétét reprezentáló tárgynak. A század folyamán kialakuló képzési struktúrák és szellemi műhelyek pedig egyre határozottabban ötvözték egymással a képző- és az iparművészet sajátosságait, aminek következtében az ékszertervezés és a műtárgyalkotás egyre közelebb kerül egymáshoz.
Az (elő)képek és referenciák mentén gondolkodó alkotók közé sorolhatnánk az itt kiállított művészek közül többek között a legendás művésztanár Otto Künzlit, akinek érdeklődése középpontjában az ékszer társadalmi kontextusa áll. Künzli még abba az ékszertervező generációba tartozik, amely klasszikus aranyműves képzésben részesült, de idővel kritikusan kezdett közelíteni saját szakmájához és megtagadta az ötvösség hagyományos és míves, a jólétet és a luxust szimbolizáló alapanyagainak használatát. Kompozícióiban gyakran kifejezetten az olcsó anyagok használatára törekszik, hogy ezzel is felszabadítsa az ékszereket az elitista benyomás alól. A hagyományok megkérdőjelezése, az írott és íratlan szabályok megsértése, provokatív és extrém hatások kiváltása, valamint az ember vágyainak, félelmeinek megjelenítése foglalkoztatja. De ugyanennek a generációnak a képviselője Ruudt Peters is, aki a ’70-es évektől kezdődően a holland konceptuális ékszerek úttörőjeként nemcsak a hagyományos ékszer definícióját feszegette, hanem időről időre a kontextus, a viselhetőség, az anyagok és a megjelenítés határainak újragondolására is sarkallja a viselőt és a nézőt egyaránt.
A kortárs ékszerekkel kapcsolatosan számtalan alkalommal hivatkoznak az alkotók olyan művészeti előképekre, mint a németalföldi piktúra mesterművei, az olasz csendéletfestészet, a modernizmus négyzetei, a tradicionális ázsiai festészet vagy napjaink pixelekre hullott képi világa. Más esetekben, pl. az itt kiállított Manfred Bischoffnál pedig gyakori hivatkozás a vonal mint a rajzolás alapeleme.
A kilencvenes években teret hódított a narratíva, és az elbeszélésekkel és történetekkel párosuló kifinomult anyaghasználat. A figurák és szimbólumok használata mellett egyre gyakrabban épültek be az ékszerek felületébe a talált, régi technikákat újrajátszó, vagy akár a hibákkal és torzulásokkal operáló experimentális fényképfelvételek. Az Otto Künzli osztályába is járó Bettina Speckner például a saját maga által épített camera obscuráinak a felvételeit is rendszerint beépíti alkotásaiba. A Daniel Kruger által készített ékszerek, pedig az embert nem csupán ékesítik, hanem az alkotó szándéka szerint viselésük egyben ünnepet is jelent. Az ékszer helye a test, küldetése pedig viselőjének erősítse. A „nézőnek” pedig a szemlélődés tárgyául kell hogy szolgáljon, amit akár kézbe is vehet, hogy minden oldalról alaposan megnézhesse azt. Az ékszer feladata, hogy egyszerre legyen a viselőjét ékítő objekt és műtárgy, amelyet egy személy egy másik személy örömére tervez és készít.
Csakúgy ahogyan az anyagiságot és a formát kutató svájci művész Kiko Gianocca fogalmaz, "Egy ékszer a test és a világ között áll, egyfajta kapcsolatot jelent a belső és a külső között. Ehhez pedig a legkülönfélébb médiumok használhatóak, így akár porcelán, gyanta, filc, sőt akár még nemesfémek is. "
Záró gondolatként pedig, álljon itt ismét egy idézet Lisa Walkertől miszerint: „egyszer majd végre arra is rájövünk, hogy a kortárs ékszerek furcsa világa tökéletesen beilleszthető a kortárs művészetbe”."
IDOL
|
IDOL
|
|
A Kortárs Ékszerhét Budapest/Budapest Jewelry Week 2021. augusztus 28. és szeptember 12. között Budapesten mutatja be a világ vezető ékszertervező művészeinek alkotásait. A nemzetközi tárlat címe IDOL. Célja, hogy hidat építsen múlt és jelen közé. A BJW fontos célkitűzése, hogy az elmúlt másfél év nehézségei után olyan kiállítással örvendeztesse meg a közönségét, amilyenre eddig hazánkban még nem volt példa; karnyújtásnyi távolságba, egy fedél alá kerülnek az elmúlt 40 év kortárs ékszertervezőinek munkái. Ez a kivételes alkalom lehetőséget nyújt arra, hogy az érdeklődők egy átfogó képet kaphassanak a világ művészi ékszereinek legjavából, amely 12 ország, közel 30 alkotójának munkáit mutatja be. Olyan kiemelkedő, nemzetközi alkotók munkái kerülnek kiállításra, akiknek munkássága meghatározó hatással volt/van a kortárs ékszer fejlődésére. A kiállító művészek: Gijs Bakker, David Bielander, Manfred Bischoff, Iris Bodemer, Caroline Broadhead, Peter Chang, Lin Cheung, Giovanni Corvaja, Georg Dobler, Karl Fritsch, Kiko Gianocca, Susanne Hammer, Melanie Isverding, Daniel Kruger, Otto Künzli, Fritz Maierhofer, Marc Monzó, Ted Noten, Ruudt Peters, Ramon Puig Cuyàs, Vera Siemund, Bettina Speckner, Gisbert Stach, Hans Stofer, Christoph Straube, Lisa Walker. Az eseménysorozat két hete alatt angol és magyar nyelvű tárlatvezetések, valamint kortárs ékszerek témakörben nemzetközileg elismert ékszertervezők, kurátorok online és személyes előadásai lesznek láthatóak. Programok: 08.28. 16:00 - Tárlatvezetés - a szervezők: Biró Zsófia Gizella, Fekete Fruzsi, Horányi Kinga, Tengely Nóra - BETELT! 09.04. 15:00 - Tárlatvezetés - a szervezők: Biró Zsófia Gizella, Fekete Fruzsi, Horányi Kinga, Tengely Nóra 09.04. 16:00 - Angol nyelvű tárlatvezetés - Török Tünde, a MyMuseum igazgatója és kurátora 09.04. 18:00 - Lecture - magyar nyelvű online Zoom előadás kortárs ékszer témában. Előadók: Alice Floriano és Bryna Pomp - Regisztráció ezekre az eseményekre nem szükséges 09.07. - 18:00 - Folyók mentén, a 2020 FISE díjnyertes Besnyői Rita kiállítása - a megnyitón közreműködik: I am Yank, helyszín: FISE galéria 09.10. 18:00 - Ruudt Peters budapesti előadása angol nyelven kortárs ékszer témában - Regisztráció szükséges! 09.11. 16:00 - Tárlatvezetés - Biró Zsófia Gizella, Fekete Fruzsi, Horányi Kinga - BETELT! 09.12. 15:00-18:00 - Találkozz és beszélgess a szervezőkkel! (A tárlatvezetéseken múzeumi belépő megfizetésével lehet résztvenni - a tárlatvezetésre előzetes regisztráció szükséges. Minden további részletes információt az esemény web oldalán és Facebook oldalán tesznek közzé a szervezők folyamatosan.) Ehhez a páratlan kiállításhoz méltó helyszínül szolgál a Magyar Iparművészeti Múzeum részét képező Ráth György-villa, ahol az IDOL című tárlat 2021. augusztus 28.-szeptember 12. között az IMM nyitvatartási idejében tekinthető meg, belépőjegy megvásárlásával. Nyitvatartás: keddtől-vasárnapig 10:00-18:00-ig Az esemény háttérszervezete a FISE - Fiatal Iparművészek Stúdiója Egyesület, az esemény szervezői: Biró Zsófia Gizella, Fekete Fruzsi, Horányi Kinga, Tengely Nóra Az esemény az NKA támogatásával jött létre. Facebook: Budapest Jewelry Week Facebook esemény: IDOL kortársékszer-kiállítás |
The Budapest Jewelry Week displays works by leading international jewelry artists in Budapest between 28 August and 12 September. The international show is entitled ’IDOL’. Its goal is to build bridges between past and present. The BJW aims to amaze its audience after the difficult times of the last one and a half years with something without precedent in our country: the artworks by contemporary jewelry designers of the last 40 years will now be within reach, they will be on view under the same roof. This special occasion will provide the chance for those interested to receive an overview of the best of international jewelry, works by close to 30 artists from 12 countries will be on show. The exhibition showcases artworks by outstanding artists whose oeuvres have been significantly impacting the way contemporary jewelry develops, evolves. The exhibiting artists: Gijs Bakker, David Bielander, Manfred Bischoff, Iris Bodemer, Caroline Broadhead, Peter Chang, Lin Cheung, Giovanni Corvaja, Georg Dobler, Karl Fritsch, Kiko Gianocca, Susanne Hammer, Melanie Isverding, Daniel Kruger, Otto Künzli, Fritz Maierhofer, Marc Monzó, Ted Noten, Ruudt Peters, Ramon Puig Cuyàs, Vera Siemund, Bettina Speckner, Gisbert Stach, Hans Stofer, Christoph Straube, Lisa Walker. During the two weeks of the programme guided tours in English and in Hungarian as well as lectures by jewelry artists, curators who are well-known in the international contemporary jewelry scene will be held online or in person. Events: 28.08. 4 pm - Guided tour - organised by: Zsófia Gizella Biró, Fruzsi Fekete, Kinga Horányi, Nóra Tengely - FULL HOUSE! 04.09. 3 pm - Guided tour - organised by: Zsófia Gizella Biró, Fruzsi Fekete, Kinga Horányi, Nóra Tengely 04.09. 4 pm - Guided tour in English - Tünde Török, the director and curator of MyMuseum Gallery 04.09. 6 pm - Lecture - Zoom lecture in Hungarian on contemporary jewelry. Lecturers: Alice Floriano and Bryna Pomp – the online platform to be used will be announced on Facebook and on the website. 07.09. - 6 pm - Along rivers, exhibition of the 2020 Studio of the Young Applied Artists Association awarded Rita Besnyői - performance at the opening by: I am Yank, location: Studio of the Young Applied Artists Association gallery 10.09. 6 pm - Lecture in English by Ruudt Peters in Budapest on contemporary jewelry - Registration is necessary! 11.09. 4 pm - Guided tour - Zsófia Gizella Biró, Fruzsi Fekete, Kinga Horányi - FULL HOUSE! 12.09. 3-6 pm - Meet and talk to the organisers! (The participation in the guided tours is for museum entrance ticket holders - registration in advance is necessary. The guided tours are held in György Ráth Villa. Further information available at the website of the event and at its Facebook page.) This unique exhibition is hosted by the György Ráth Villa, which belongs to the Museum of Applied Arts. The show entitled ’IDOL’ can be visited between 28 August and 12 September, 2021 in the opening hours of the Museum of Applied Arts upon presentation of entrance tickets. Opening hours: from Tuesday to Sunday between 10 am to 6 pm. The background organisation of the event is the Studio of the Young Applied Artists Association, the event is organised by: Zsófia Gizella Biró, Fruzsi Fekete, Kinga Horányi, Nóra Tengely The event is supported by the NKA. Facebook: Budapest Jewelry Week Facebook event: IDOL contemporary jewelry exhibition |
