Carole De Vleeschouwer
Kockacukrok
A cukor paradoxon
Félig angyal, félig démon. A cukor végigkíséri az életünket. Akár természetes forrásból (répa, cukornád, datolya, sütőtök stb.), akár ipari termelésből származik, a cukor állandóan kísértésbe ejt minket. Legyen az fagylalt, csokoládé vagy zselé; a cukor arra csábít, hogy megkóstoljuk, lenyeljük, majd újra és újra megszeressük. Erőteljes ölelése örökös függőség fenntartására ösztökél bennünket.
A cukor azonban túlfogyasztása révén sötét veszélyt jelent. Az általa okozott elhízás, cukorbetegség és rákos megbetegedések halálos kimenetelűek lehetnek... A cukor azonban még mindig a yolo tökéletes szimbóluma. Arra sarkall, hogy ismét magunkhoz vegyük, anélkül, hogy a holnapra gondolnánk. Mindenütt jelen van a szánkban, kiélesíti az ízérzékelésünket, elolvad a nyelvünk alatt, hogy aztán a nyelőcsövünkben veszhessen el. Elfogadtam paradoxonjait. Elhatároztam, hogy ízig-vérig megdolgozom érte: egy fárasztó, energiazabáló kapcsolatért, amely a kiégés szélére sodort. Hangos, és a rá mért csapások miatt erőszakos kapcsolatunk ellentmondásos érzéseket váltott ki: frusztrációt, csalódást, döbbenetet, elégedettséget, izgalmat... A cukorral szemérem nélküli kapcsolatunk volt: cinkosok, bizalmasok, szeretők lettünk. Felajánlotta nekem az összeolvadás titkait, megszilárdult, megkeményedett a galvanoplasztika által. Figyeltem arra, hogy felbecsülhetetlen tiszteletet adjak neki. Azt akartam, hogy mindenki számára látható legyen a gyűrűmön, hogy mindenki vágyainak tárgya legyen.
A „çârkara”, ami homokot, kavicsot jelent a cukor eredeti szanszkrit nevét jelöli. A gyűrűmön trónolva elhagyta a homok névtelenségét, a kavics durvaságát, hogy egyedivé és értékessé váljon.
Felhasznált anyagok: cukor, shibuichi, réz, gyanta
Sugarcubes
A sugar paradox
Half angel, half demon, sugar accompanies us throughout our lives. Regardless of whether it comes from natural sources (beetroot, sugar cane, dates, pumpkin, etc.) or from industrial sources, we are constantly tempted by sugar. Whether it is ice cream, brown, lumpy, pearlescent, vergeoise, jelly; sugar invites us to taste it, lick it, swallow it and love it again and again. Its powerful embrace pushes us to maintain an eternal addiction. But sugar, through its free and excessive consumption, poses a dark threat through the obesity it generates, the diabetes it gives rise to, the cancers it feeds. Excessive sugar consumption is an open door to death... However, sugar is still the perfect symbol of yolo, it makes us absorb it again and again without thinking about tomorrow. It is omnipresent in our mouths, sharpens our taste buds, melts under our tongues to be lost in our gullets. I accepted its paradoxes, decided to get to the core of this grueling, absorbing, energy-guzzling relationship that finally brought me to the brink of burn-out.
Our noisy relationship, violent because of the blows I gave to it, provoked contradictory feelings between frustration, disappointment, astonishment, satisfaction, excitement... Sugar and I had a relationship without prudery, we became accomplices, intimates, lovers. Sugar offered me its secrets of fusion, it solidified, hardened for me by the electroforming I imposed on it. I made sure to honour it, to pay it a precious and priceless tribute. I wanted it to be visible to all on the ring and the wide claws of my ring, so that it would be better desired by all. Mounted on its ring, sugar gives a nice nose-thumbing gesture to its original Sanskrit name “çârkara”, which means sand, gravel. Throned on my ring, sugar has left the anonymity of sand, the coarseness of gravel to become unique, singular and precious.
Materials: sugar, shibuichi, copper, resin
2022
Kockacukrok
A cukor paradoxon
Félig angyal, félig démon. A cukor végigkíséri az életünket. Akár természetes forrásból (répa, cukornád, datolya, sütőtök stb.), akár ipari termelésből származik, a cukor állandóan kísértésbe ejt minket. Legyen az fagylalt, csokoládé vagy zselé; a cukor arra csábít, hogy megkóstoljuk, lenyeljük, majd újra és újra megszeressük. Erőteljes ölelése örökös függőség fenntartására ösztökél bennünket.
A cukor azonban túlfogyasztása révén sötét veszélyt jelent. Az általa okozott elhízás, cukorbetegség és rákos megbetegedések halálos kimenetelűek lehetnek... A cukor azonban még mindig a yolo tökéletes szimbóluma. Arra sarkall, hogy ismét magunkhoz vegyük, anélkül, hogy a holnapra gondolnánk. Mindenütt jelen van a szánkban, kiélesíti az ízérzékelésünket, elolvad a nyelvünk alatt, hogy aztán a nyelőcsövünkben veszhessen el. Elfogadtam paradoxonjait. Elhatároztam, hogy ízig-vérig megdolgozom érte: egy fárasztó, energiazabáló kapcsolatért, amely a kiégés szélére sodort. Hangos, és a rá mért csapások miatt erőszakos kapcsolatunk ellentmondásos érzéseket váltott ki: frusztrációt, csalódást, döbbenetet, elégedettséget, izgalmat... A cukorral szemérem nélküli kapcsolatunk volt: cinkosok, bizalmasok, szeretők lettünk. Felajánlotta nekem az összeolvadás titkait, megszilárdult, megkeményedett a galvanoplasztika által. Figyeltem arra, hogy felbecsülhetetlen tiszteletet adjak neki. Azt akartam, hogy mindenki számára látható legyen a gyűrűmön, hogy mindenki vágyainak tárgya legyen.
A „çârkara”, ami homokot, kavicsot jelent a cukor eredeti szanszkrit nevét jelöli. A gyűrűmön trónolva elhagyta a homok névtelenségét, a kavics durvaságát, hogy egyedivé és értékessé váljon.
Felhasznált anyagok: cukor, shibuichi, réz, gyanta
Sugarcubes
A sugar paradox
Half angel, half demon, sugar accompanies us throughout our lives. Regardless of whether it comes from natural sources (beetroot, sugar cane, dates, pumpkin, etc.) or from industrial sources, we are constantly tempted by sugar. Whether it is ice cream, brown, lumpy, pearlescent, vergeoise, jelly; sugar invites us to taste it, lick it, swallow it and love it again and again. Its powerful embrace pushes us to maintain an eternal addiction. But sugar, through its free and excessive consumption, poses a dark threat through the obesity it generates, the diabetes it gives rise to, the cancers it feeds. Excessive sugar consumption is an open door to death... However, sugar is still the perfect symbol of yolo, it makes us absorb it again and again without thinking about tomorrow. It is omnipresent in our mouths, sharpens our taste buds, melts under our tongues to be lost in our gullets. I accepted its paradoxes, decided to get to the core of this grueling, absorbing, energy-guzzling relationship that finally brought me to the brink of burn-out.
Our noisy relationship, violent because of the blows I gave to it, provoked contradictory feelings between frustration, disappointment, astonishment, satisfaction, excitement... Sugar and I had a relationship without prudery, we became accomplices, intimates, lovers. Sugar offered me its secrets of fusion, it solidified, hardened for me by the electroforming I imposed on it. I made sure to honour it, to pay it a precious and priceless tribute. I wanted it to be visible to all on the ring and the wide claws of my ring, so that it would be better desired by all. Mounted on its ring, sugar gives a nice nose-thumbing gesture to its original Sanskrit name “çârkara”, which means sand, gravel. Throned on my ring, sugar has left the anonymity of sand, the coarseness of gravel to become unique, singular and precious.
Materials: sugar, shibuichi, copper, resin
2022
