|
|
Luisa Kuschel
A Gyöngyökbe Zártság
Az akadémiai és tervezői világban eltöltött éveim alatt azt tapasztaltam, hogy az afroamerikai perspektíva még mindig hiányzik. Ez a felismerés átalakult a design és a művészet területének dekolonizációjára irányuló késztetéssé. Munkám része annak a mozgalomnak, amelynek célja a marginalizáltak normalizálása azáltal, hogy művészeti gyakorlatunkon keresztül láthatóvá tesszük „rejtett történelmünket”. A tárgy arról szól, hogy mozambiki-német női művészként tulajdonjogot szerezzek az identitásom felett, és arról, hogy engem és a hozzám hasonló embereket, hogyan érzékeli a világ. Arról szól, hogy megtörjük a láncokat, amelyek még mindig visszatartanak minket, hogy a legigazibb és legjobb énünket élhessük a SZABADSÁGban.
Mit jelent számunkra, feketéknek a szabadság, akik egy olyan világban élnek, ahol még mindig diszkriminálnak minket? Azt, ahogyan a világ lát minket, nem mi határoztuk meg, hanem a fehérek, főként férfiak, akiknek az volt a céljuk, hogy „Másokként” mutassanak be minket, és így legitimálják a kizsákmányolásunkat. Munkámban megpróbáltam választ adni a kérdésre: Hogyan használták az üveggyöngyöket és a fényképezést a gyarmatosítók arra, hogy legitimálják az Afrika feletti uralmukat? És hogyan sikerült létrehozniuk az isiZulu sztereotípiáját, amely még ma is jelen van a fejünkben?
Az üveggyöngyöket viselő isiZulu ábrázolását a 19. századi dél-afrikai fényképezésben a gyarmatosító hatalmak az ellenőrzés eszközeként használták, egy bizonyos etnikai identitáshoz kötve őket. A projektjeim a tárgyból alanyivá való átalakulás aktusai, mivel a bennük részt vevők átveszik a fényképek narratíváját. Az üveggyöngyöket az elnyomás eszközeként jelöljük meg, és láthatóvá tesszük, milyen hatással volt a gyarmati fényképezés és a „másokként” való ábrázolás a feketékre. A gyöngyös rabszolgalánc azt a 12 millió afrikait jelképezi, akiket az Atlanti-óceánon át Amerikába szállítottak.
A láncok révén egy csoporttá állunk össze, és hatalommal rendelkezünk. A sok millió ember összessége együttesen elindította az események láncreakcióját, amely helyrehozhatja a múlt hibáit, és elszakíthatja a rabság és a zsarnokság láncait. SZABADSÁGOT MINDANNYIUNKNAK.
Felhasznált anyagok: üveggyöngyök, poliészter cérna, acél és PLA
The Beaded Confinement
During my years in the world of academia and design I have learned that the African perspective is often still missing. This realization has transformed into an urge to decolonize the field of design and art. My work is part of the movement that aims at normalizing the marginalized by making our “hidden histories” visible through our artistic practices. My work is about gaining ownership of my identity as a Mozambican-German female artist and how I and people who look like me are perceived by the world. It is about breaking the chains which still hold us back so that we can live our truest and best self in FREEDOM.
What is freedom for black people living in a world in which they are still discriminated? The way we are seen in the world was not defined by us but by white, mainly men, whose objective was to portray us as “Others” and therefore legitimize our exploitation. In my work I tried to answer the question: How were glass beads and photography used by the colonial masters to legitimize their rule over Africa? And how did they manage to create a stereotype of isiZulu that is still present in our minds today?
The representation of the isiZulu wearing glass beads in the photography of the 19th century in South Africa was used by the colonial powers as a means of control by binding them to a particular ethnic identity. My projects are acts of transformation from object to subject as all of us involved in these projects take over the narrative of the photographs. We do this by marking glass beads as a means of oppression and making visible what effect colonial photography and being portrayed as the “Others” had on black people. The beaded slave chain the chains stand for the 12 million Africans who were shipped across the Atlantic to the Americas.
Through chains we are bound together as a group and possess power. Together a sum of many millions has started a chain reaction of events which can right the wrongs of the past, and break the chains of bondage and tyranny. FREEDOM FOR US ALL.
Materials: glass beads, polyester thread, steel & PLA
2021/2021
A Gyöngyökbe Zártság
Az akadémiai és tervezői világban eltöltött éveim alatt azt tapasztaltam, hogy az afroamerikai perspektíva még mindig hiányzik. Ez a felismerés átalakult a design és a művészet területének dekolonizációjára irányuló késztetéssé. Munkám része annak a mozgalomnak, amelynek célja a marginalizáltak normalizálása azáltal, hogy művészeti gyakorlatunkon keresztül láthatóvá tesszük „rejtett történelmünket”. A tárgy arról szól, hogy mozambiki-német női művészként tulajdonjogot szerezzek az identitásom felett, és arról, hogy engem és a hozzám hasonló embereket, hogyan érzékeli a világ. Arról szól, hogy megtörjük a láncokat, amelyek még mindig visszatartanak minket, hogy a legigazibb és legjobb énünket élhessük a SZABADSÁGban.
Mit jelent számunkra, feketéknek a szabadság, akik egy olyan világban élnek, ahol még mindig diszkriminálnak minket? Azt, ahogyan a világ lát minket, nem mi határoztuk meg, hanem a fehérek, főként férfiak, akiknek az volt a céljuk, hogy „Másokként” mutassanak be minket, és így legitimálják a kizsákmányolásunkat. Munkámban megpróbáltam választ adni a kérdésre: Hogyan használták az üveggyöngyöket és a fényképezést a gyarmatosítók arra, hogy legitimálják az Afrika feletti uralmukat? És hogyan sikerült létrehozniuk az isiZulu sztereotípiáját, amely még ma is jelen van a fejünkben?
Az üveggyöngyöket viselő isiZulu ábrázolását a 19. századi dél-afrikai fényképezésben a gyarmatosító hatalmak az ellenőrzés eszközeként használták, egy bizonyos etnikai identitáshoz kötve őket. A projektjeim a tárgyból alanyivá való átalakulás aktusai, mivel a bennük részt vevők átveszik a fényképek narratíváját. Az üveggyöngyöket az elnyomás eszközeként jelöljük meg, és láthatóvá tesszük, milyen hatással volt a gyarmati fényképezés és a „másokként” való ábrázolás a feketékre. A gyöngyös rabszolgalánc azt a 12 millió afrikait jelképezi, akiket az Atlanti-óceánon át Amerikába szállítottak.
A láncok révén egy csoporttá állunk össze, és hatalommal rendelkezünk. A sok millió ember összessége együttesen elindította az események láncreakcióját, amely helyrehozhatja a múlt hibáit, és elszakíthatja a rabság és a zsarnokság láncait. SZABADSÁGOT MINDANNYIUNKNAK.
Felhasznált anyagok: üveggyöngyök, poliészter cérna, acél és PLA
The Beaded Confinement
During my years in the world of academia and design I have learned that the African perspective is often still missing. This realization has transformed into an urge to decolonize the field of design and art. My work is part of the movement that aims at normalizing the marginalized by making our “hidden histories” visible through our artistic practices. My work is about gaining ownership of my identity as a Mozambican-German female artist and how I and people who look like me are perceived by the world. It is about breaking the chains which still hold us back so that we can live our truest and best self in FREEDOM.
What is freedom for black people living in a world in which they are still discriminated? The way we are seen in the world was not defined by us but by white, mainly men, whose objective was to portray us as “Others” and therefore legitimize our exploitation. In my work I tried to answer the question: How were glass beads and photography used by the colonial masters to legitimize their rule over Africa? And how did they manage to create a stereotype of isiZulu that is still present in our minds today?
The representation of the isiZulu wearing glass beads in the photography of the 19th century in South Africa was used by the colonial powers as a means of control by binding them to a particular ethnic identity. My projects are acts of transformation from object to subject as all of us involved in these projects take over the narrative of the photographs. We do this by marking glass beads as a means of oppression and making visible what effect colonial photography and being portrayed as the “Others” had on black people. The beaded slave chain the chains stand for the 12 million Africans who were shipped across the Atlantic to the Americas.
Through chains we are bound together as a group and possess power. Together a sum of many millions has started a chain reaction of events which can right the wrongs of the past, and break the chains of bondage and tyranny. FREEDOM FOR US ALL.
Materials: glass beads, polyester thread, steel & PLA
2021/2021
